Novellák
Dócs Levente
Egy nap az élet
A tiszavirágzás minden bizonnyal a folyó legszebb időszaka. Ezt a fiú is megtapasztalja, mikor nagypapájával kimennek a partra. De vajon miért szomorú ilyenkor Nagyapa minden évben? Fel tudja őt vidítani unokája?
Ez a Richter Gedeon TETT novellaíró pályázatára készült történet talán a szerző eddigi legszebb munkája. A gyönyörű tájleírással megfűszerezett elbeszélés nem csak szórakoztató és megható, hiszen a kérészek életszakaszairól és a tiszavirágzásról is megtudhatunk belőle egyet-mást.
Dócs Levente
Amit egy régi pad mesél
A FIRKA (Farkasréti Irodalmi Kreatív Alkotókör) pályázatára készült novella a szeretetről szól.
,,Csak állok egymagamban a téren. Persze mi mást tehetnék? Elvégre egy pad vagyok. Régi, sötétbarna, fenyőfa pad, vas kerettel, ami irtózatos módon föl tud forrósodni, ha rásüt a nap. Hiába takarnak el némileg a Nap arca elől az előttem álló sudár jegenyék, ágaik olyan jelentéktelen árnyékot vetnek deszkáimra, hogy a meleg nyári reggeleken és forró délutánokon egy árva lélek sem közelít meg. Hiszen ott van a többi pad, mind árnyékot kínálnak a téren játszó gyerekeknek, és a néhány hazafelé tartó arra járót kellemes hűvössel hívogatják. ” (Részlet a novellából)
Dócs Levente
A csillag, aki az álmainkat őrzi
,,Amikor a nap a hegyek közé bukik és a világ fölveszi sötétkék szemfödelét, amit mi Éjszakának nevezünk, a Hold előbújik keleten, és felcammog az égbolt tetejére. Őt követik az aprócska, fiatal csillagok. Van, aki megelőzi a fehéren világító gömböt, van, aki tisztességtudóan mögötte halad, egyesek pedig barát módjára röpködnek mellette. A fényes pontok alakzatokba, képekbe rendeződnek, hogy a földiek megcsodálják őket, s ezt mondják: Milyen szép! Ám mikor mindenki nyugovóra tért, a csillagok olyan utazásra indulnak, amilyenre mi még csak nem is gondolnánk…”
Vajon mit csinálnak a csillagok, amíg mi nem látjuk őket? Ez a mese erre keres választ egy vicces, izgalmas, olykor elgondolkodtató, néhol pedig megható történetben, amelyben egy kicsit mindenki felfedezheti önmagát, vagy – szülők esetében – éppen a kisfiát, kislányát.