Versek

Holdfény ébred, a Nap ledűl,

Nem világlik a domb mögül

Messze sűrű erdő-mélyen

Nesz tör át a fátyol-éjen

Öreg erdész jó kutyája

Neszre fülét éjbe vájja

Mintha lomb vagy szél susogna –

De nem szél az, s nem fa lombja

Vad is hallja, előkémlel:

Fény játszik a sötétséggel

Fényes-sötét táncot járnak,

Kis tisztáson meg-megállnak

Nem csak egy van, jön a többi,

Fák közül kezd előtörni,

Nesztelenül, mezítlábbal,

Versenyt fut az éjszakával

Körbeállnak éji ködben,

Megszámoltam: volt ott ötven

Holdfényből font szoknya libben,

Táncolni kezd, táncol minden

Tündér ez mind, nem lidércfény,

Égből leszállt szép tünemény

Köd fátyla majd nappal tűnik,

Tündér-fénytől ázik bőrig