Mikor mindenki kezébe vette hangszerét és a dobos is elfoglalta helyét a szekrények tetején, kezdődhetett a próba. Többnyire instrumentális, azaz kizárólag hangszeres dalokat játszott a banda. Egy-két dalban tanárok is részt vettek, többnyire énekesként. Volt, hogy a csapat tagjai hiányoztak az óra elejéről, mert még zenéltek. A tanárokat érdekes módon egyáltalán nem zavarták az óra közben rendezett próbák, pedig a hangszigetelés nem fogta fel a gardróbból érkező zenét. Néha-néha benyitott egy tanár, hogy kicsit vegyék lejjebb a hangerőt legalább óra idejére, de soha senki egy szóval se kérte, hogy fejezzék be a zenélést. Mikor a diákok a gardróbban hagyott füzeteiket keresték, gyakran át kellett lépkedniük az erősítőkön és a hangszereken. Ez mindennapos dolognak számított a Jardin körül.

A tanítás végeztével szinte senki nem ment haza. A zenekar tagjai azonnal bevették a színháztermet, bedugták a gitárt az erősítőbe, az erősítőt pedig a konnektorba, és kezdődhetett a próba. A Jardin nem volt szokványos zenekar, már csak a hangszerelés miatt sem. Volt olyan dal, amihez dob helyett más, különlegesebb ütőhangszereket használtak. Olyan is volt, amiben a didgeridoo, egy ausztrál bennszülöttek által használt hangszer is megjelent.